Az evolúciós pszichológiai nézőpont rávilágít a foci óriási és globálissá vált jelentőségére. A férfiakat annyira leköti az, hogy más férfiakat figyeljenek, amint azok a labdát célba juttatják, hogy ma a világon talán a legjobban fizetett állások közé tartozik profi focistának, teniszezőnek, golfozónak lenni. Nagyon lecsupaszítva a focista feladatát: jól kell felmérni a sebességet, a távolságot, a szöget, az irányt és a szükséges irányváltoztatás alkalmas pillanatát.
Őseink vadászó és az ellenséges csoportokkal rendszeresen háborúzó életmódja a férfiakban százezer év alatt kifejlesztette azokat a képességeket, melyek mindezekre a feladatokra egyre alkalmasabbá tette őket. Ezek lényegüket tekintve ugyanazok a képességek, amelyek a focihoz is kellenek.
A jó focizáshoz is szükségesek a következők: állóképesség, kitartás, gyorsaság, célzó képesség és a sebesség, a távolság, az irány, a szög precíz felmérése, vagyis jó térbeli tájékozódó képesség. Saját csoporton belüli versengés és együttműködés, az ellenség legyőzni akarása, vagyis jó adag agresszió.
Minthogy a férfiakban az evolúció során ezek a képességek fejlődtek ki erőteljesebben, ezért ők az ilyen képességeket igénylő tevékenységekben sokkal inkább kitűnnek, ezeket kifejezetten élvezik, tehát ezekben érnek el sikereket. Messze jobban és nagyobb arányban, mint a nők, akiket többnyire teljesen hidegen hagy a foci. Pontosan azért, mert ők nem olyan ügyesek ilyen téren és az ember nem szeret olyat csinálni, ami nem jól megy neki.
Mióta tömegesen kijöttünk az őserdőből és a civilizációs létezés szükségtelenné tette a túlélésért folytatott rendszeres vadászatot, azóta lehet, hogy a férfiaknak komoly hiányérzetük van. Ezt a feltevést igazolja az a tény, hogy mekkora a jelentősége a focinak. A közvetlen feszültség forrás valójában az lehet, hogy a nők többnyire fel sem tudják fogni, hogy mi lehet ebben olyan veszettül izgalmas, a férfiak pedig azt nem értik, hogy miért nem érti a nő, hogy ez mennyire fontos. Különösen megterhelő lehet 1 hónapon át akceptálni a férfi focihoz tapadását.
Egy jól funkcionáló, egymás igényeit, vágyait kölcsönösen elfogadó kapcsolatban is lehet, hogy a nő nem érti, hogy mi a pláne az egészben, de azt érti, hogy ha a másikat annyira eszi a fene, akkor legyen neki jó, csinálja, nézze a barátaival.
Kiemelném a kölcsönösséget: adott esetben a nő is érezhesse, hogy az ő számára jelentős, neki fontos dolgok is megértésre, elfogadásra találnak.
A családnak nagyon fontos funkciói vannak, kinek-kinek megvan a saját szerepe benne, ebből kiiratkozni egy hónapra, némi előkészítést igényel legalább, hiszen a társadalmi, családi, munkahelyi kötelezettségek, feladatok, határidők ez idő alatt is léteznek. Nukleáris családokban növünk föl, nincs minta, széthullottak a nagycsaládok.
Ma gyakoribb a partnerszerű házasság vagy együttélés, szemben a hagyományos házassággal, ami biztosan nem volt se jobb, se rosszabb, de a szerepek világosabban voltak leosztva: a férfi volt a vezető, a feleség pedig követte őt.
A mai kapcsolatokban a szerepek nincsenek jól körülhatárolva, ezeket a kapcsolat folyamán, sokszor keserves élmények nyomán kell kialakítani úgy, hogy még irányelvek sincsenek.
A szakmáját, hivatását mindenki hosszú évekig módszeresen felépítve tanulja, gyakorolja, de a kapcsolatok megelégedettséget adó működtetését tudomásom szerint sehol nem tanítják, miközben a szubjektív elégedettséget az emberek főként a megfelelő családi, érzelmi élettel mérik. Stresszes az egész élet foci EB nélkül is, a felnőtt léttel törvényszerűen együtt járó terheket nem lehet 1 hónapra letenni.
Súlyos érdekellentétek kerülhetnek felszínre: mindketten dolgoznak, ki végzi este otthon a háztartási munkát, ki vásárol be? A férfiak számára az egzisztencia többnyire előtérben marad, háttérbe inkább az otthoni, családi elfoglaltságok kerülnek.
Ha a nő áldozatnak, alárendeltnek, mártírnak, tehetetlennek érzi magát, ez a nem túl szerencsés érzelmi állapot további feszültségekkel terheli a kapcsolatot. Ha a mostani EB miatt nagy feszültségek keletkeztek, abból célszerű levonni a tanulságokat a jövőre nézve, azt hogy hogyan kell megszervezni az életet. A jó partnerkapcsolat kialakításához fontos, hogy mindketten el tudják fogadni a különbözőséget, meg tudják őrizni személyiségük autonómiáját, függetlenségét, anélkül, hogy ez bántó vagy sértő legyen, úgy hogy ez magától értetődő legyen.
Fiatal kapcsolatokban gyakori, hogy a férfi eljár a barátaival focizni, meg együtt meccset nézni. A nők sokszor féltékenyek ezekre a külön utakra, mert elvonja a férfi figyelmét a kapcsolatról, a családról. A nő pedig egyebet sem akar, minthogy mindent együtt csináljanak. Minden életszakasznak megvannak a jellegzetes stresszei, gond mindig, mindenhol van. Szerencsés az, ha a párok már a kezdetekkor hatékony konfliktusmegoldó stratégiákat próbálnak kialakítani és működtetni.